Hideg, téli éjeken csönd és nyugalom,
- kívülről mindenki ezt látja,
mert a nyomor elbújik, meghúzza magát,
részegségig ájultan leplezi otthonát. 

Züllött, piszkos emberek, kik belülről
lehet, hogy ragyognak,
szeszbe fojtják megfáradt lelküket,
átadva azt a hatalmasoknak!

Szétroncsolásig isszák le torkukon
keserű sorsuk reményvesztett voltát,
úgy nyelik magukba a mérgező mámort,
mint ünnepelt- a neki adott tortát. 

Sáros, kihalt utcák, temetők,
füstös kocsmák- ez az otthonuk,
panaszkodásuk meghallgatásra nem talál,
csillagos, fagyos éjeken ragadja el őket a méltatlan Halál. 

- Mert kinek kellenek,
kik pénztelenek és betegek?
Hisz kizár a Világ olyanokat is,
kik okosak és egészségesek. 

Idelent a Földön csak dolgoztak vakulásig,
míg volt egészségük és otthonuk,
gyermekként talán még boldogok is voltak,
ha volt egyáltalán ˝gyerekszobájuk˝ 

Bár tehetném, hogy támaszt adjak,
azoknak, kiket az élet így megtiport.
Akiket csak karácsonykor látogat meg
TV., újság, s riport. 

Tudnunk kéne szeretni őket,
ha pénzzel nem, hát szóval!
Mert az ember az is, ki számkivetett,
és igényel ő is valamit, akár az arató,
azt, amit elvetett... 

- Úgy kéne tennünk másokkal, ahogy mi
szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
Csak egy kedves szó, semmi több,
miért némán, szótlanul felénk kiáltanak. 

Emberség kéne- méltó és hatalmas,
ne csak a pénz legyen életünk kulcsszava!
Tekintsünk végre le a mélyre siklottak elé,
hogy ne csúszhassanak már tovább lefelé!

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:51 Szólj hozzá!

Ő az, akit kevés ember követ
- Az örökmozgó, tenni vágyó asszonyt,
ki kitárt karokkal öleli át
a szükséget szenvedő sorstársak vállát.

A benne elhatalmasodott többlet-energia volt csak képes
kihúzni engem a bánat- betegség börtönéből,
s a szent akarat kipusztult gyökeréből
lett belőlem újra ember- átadott erejéből.

Pedig neki is mennyi fájdalmat juttatott a sors
kalapácsa reá is sok keservet sújtott.
- Azt mondom: - mindenkinek ilyen barát járna,
minden nap csak egy röpke órácskára.

- Mert az angyali ösztönök, mint a visszhang
- szállnak vissza kedvesen róla,
s a költőnő lelke gyémántba burkolva ébred,
körüle minden gonoszság szerteszéled.

- Hisz- mint a jóságot megtestesítő igaz szavak
írója, festője- maradjon meg nekünk,
s szorgalmasan eztán is hordja Isten szép szavát,
és fején a dús aranykoronát!

Tököl, 2003. május 4.

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:49 Szólj hozzá!

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:42 Szólj hozzá!

Én- Pető-Eckrich Éva, ki egykoron csupa derű,
üres lettem, levert és keserű.
Nem kérek már senkit, hogy felemeljen, magasztaljon,
s hogy megverjen...
míg szememmel nyitva meredten nézek,
akkor sem szeretek többé,
ha így is érzek,
mert csak így kell lennem,
ahogy sosem voltam,
gyermekemért még megmaradok ˝holtan˝.
Nem kaptam emberséget,
így ember sem kell többé.
Inkább kínlódom egyedül- mindörökké.

Szigethalom, 2002. május 7.

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:26 Szólj hozzá!

Vacimihaly[1].jpg

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:24 Szólj hozzá!

˝Ő volt Váci Mihály- a nyíregyházi, Ki nem volt kicsi, sem óriási.˝
(Sírvers a szerzőtől)

Vacimihaly[1].jpg

Mégis azt gondolom, ki ennyi keserűt s szépet
hagyott ránk, és számtalan tolla koptatott,
kinek írása bennem annyi nyomot hagyott,
hogy azt hinné az ember-meg sem halhatott.
A milliárdosoknak nem lehet annyi pénze,
ahány szóból Ő rímeket faragott,
kibe annyi költői tehetség szorult,
verseire a jóság leple arany fátyolként borult.
- Arcképén elmerengek, mint tavasszal
a zsenge fű harmatcseppjein,
mert az igazi eszme sugárzik róla, mint a Nap,
a mély érzés és szívélyesség, mit más költő visszakap
és merít belőle erőt, mire alig van idő, mégis
leírjuk, mert bennünk él a vasakaratú kényszer,
mit nem mondhatunk el elégszer.
Papírra vetjük annyian, annyiképp,- s mint az ékszer,
úgy ragyog füzetünkön a lelkünk
- e láthatatlan érzékeny szervünk,
mely betegen is tettrekész, hogy írjon,
és tolla nyomán a papíron sírjon
az ember, ki elszenvedett már mindent;
- lerója jutalmul mindenki számára,
hogy a halott költő még sírba ásva
is bennünk él, s folytatódik ékes munkássága.
Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:23 Szólj hozzá!

1966-ban születtem Bp. Csepelen. Verseket 14 éves koromban kezdtem írni, de miután 8 évnyi munkám odaveszett, 34 éves koromig nem írtam. Ekkor újra kezdtem. Pályafutásomat N. Pető Ilonánál indítottam, 20 verssel felkerestem, azóta tagja vagyok a 'Szigethy Művészkörnek. N. Pető Ilona által több művészkör megismerte a nevemet. Publikáltam a Kláris antológiában, a Szent Apostolban és a Hajdrik József által szerkesztett Múzsák tánca című antológiában is, valamint Pápán a Lyra- a Boldog Jövőért Alapítvány irodalmi antológiájában. Két éve küldök verseket szintén Pápára, Az Istent, Krisztust dicsőítő költők országos találkozójára, amik szintén antológiában jelennek meg. 2004 óta tagja vagyok a Batsányi Cserhát Művészkörnek, ahol munkásságomat 2004-ben Népművész díjjal, 2005-ben kitüntetett írói díjjal jutalmazták. A 2006- os pályázaton a Zsűri külön elismerésében részesültem. 2005-ben a 'Szigethy művészkör eddigi munkásságomért Kitüntető oklevelet adott.

Szerző: PetoEva  2012.08.05. 17:21 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása