Én- Pető-Eckrich Éva, ki egykoron csupa derű,üres lettem, levert és keserű.Nem kérek már senkit, hogy felemeljen, magasztaljon,s hogy megverjen...míg szememmel nyitva meredten nézek,akkor sem szeretek többé,ha így is érzek,mert csak így kell lennem,ahogy sosem voltam,gyermekemért…